Önkéntesroham a Szépművészetiben

A Szépművészeti Múzeumban a vendégek eligazítására nyáron működött egy információs pult, ahol gyakornokok tevékenykedtek sikeresen. Bebizonyosodott, hogy szükség van erre a szolgáltatásra, és azt is tudtuk, hogy a múzeumi baráti kör munkájában már jó ideje elég sokan részt vesznek. Meg aztán külföldi példa is lebegett a szemünk előtt, hiszen például Bécsben, Izraelben sok múzeum foglalkoztat önkénteseket - vázolta az ötlet megszületésének körülményeit Csordás Izabella, a kommunikációs osztály munkatársa, önkénteskoordinátor. Augusztus elején több weboldalon közzétették felhívásukat, hogy olyan önkénteseket keresnek, akik legalább havi nyolc órában tudnának segíteni. Mostanáig majdnem kétszázan jelentkeztek, életkor tekintetében az általános iskolás korosztálytól a nyugdíjasokig, és a foglalkozásokat tekintve is vegyes a kép: jelentkezett diák, közgazdász, jogász, nyelvtanár, tolmács, orvos, aneszteziológus, pókász, biológus, vegyész, HR-es. Egy elbeszélgetés után körülbelül nyolcvan jelentkezőnek ajánlottak munkát: a legtöbben, nagyjából hatvanan a látogatói információs pultban fognak dolgozni, további tizenöt-húszan pedig a családi programok, gyerekfoglalkozások megszervezésében, a könyvtári adminisztrációban, és valószínűleg majd a múzeumi boltban segíthetnek. A többiek várólistára kerültek, így az esetlegesen elmaradó önkénteseket is azonnal tudják majd pótolni. A most "munkába álló" emberek 3-4 fizetett alkalmazott munkáját végzik el. Viszonzásként például tiszteletjegyeket kapnak, tárlatvezetéseken vehetnek részt. Csordás Izabella szerint azért lehetett ilyen népszerű ez a felhívás, mert egyre többen vannak Magyarországon, akik már eljutottak arra a szintre, hogy nem a pénzszerzés az elsődleges céljuk, hanem szeretnének valamilyen karitatív munkát is végezni, esetleg közben tanulni, egy közösséghez tartozni. A jelentkezők között olyan is akadt, aki életében először járt a múzeumban, és olyan is, aki felajánlotta, hogy ingyenes nyelvtanfolyamot tart az intézmény teremőreinek.

Egy rövid körkérdést feltéve ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy ebben a formában még nem terjedt el az önkéntes munka a múzeumokban. Demeter Judit, a Nemzeti Galéria sajtófőnöke szerint sok kiállítóhelyen dolgoznak önkéntesek, de ők inkább hosszabb-rövidebb időszakokra, egy-egy eseményhez kötődően vesznek részt a munkában. Náluk is alapvetően a baráti körből érkeznek az önkéntesek, illetve végzős egyetemisták, főiskolások segítenek. Általában információs, programszervezési feladatokat látnak el, néha tárlatvezetést is bíznak rájuk. Pillanatnyilag öt önkéntesük van, nyáron ennél többen voltak. Demeter Judit azt is hozzátette: külföldön nagyon sok nyugdíjas lesz önkéntes, hiszen sok a szabadidejük, nálunk viszont sokan még a nyugdíj mellett is dolgoznak, így nincs olyan sok jelentkező. Hasonló helyzetről számolt be Árva Anita, a Természettudományi Múzeum PR-csoportvezetője is: 5-6 önkéntesük a családi hétvégék, a madarak és fák napja és egyéb programok, események megszervezésében segít évente néhány alkalommal. A baráti körük tagsága az elmúlt években elkopott, és nem nagyon tudják újjáéleszteni, mert nem találnak a téma iránt érdeklődő fiatalokat.

A helyzet azonban akkor sem mindig egyszerű, ha valaki tele van tettvággyal. Tárnok Gyöngyi hosszú ideig Svájcban élt, és hazatérve itthon is szeretett volna önkéntesként kulturális intézményeknek, szervezeteknek segíteni. De úgy tapasztalta, hogy a vezetők gyakran nem elég együttműködők, szinte mindenre azonnal nemet mondanak, és az is megesik, hogy az alkalmazottként dolgozók féltik az állásukat az önkéntes munkaerőtől...