Az Országgyűlés szerepe a civil (kisebbségi) szervezetek támogatásában

1992-től az Emberi jogi, kisebbségi, és vallásügyi bizottság a kisebbségi civil szervezetek költségvetési támogatása mellett javaslatot tett az egyházak közvetlen költségvetési támogatásának elosztására is az ún. egyház-finanszírozási törvény elfogadásáig. A kisebbségi törvény 1993. évi elfogadását követően, ugyanilyen módon, illetve mechanizmuson keresztül döntött a T.Ház az országos kisebbségi önkormányzatok költségvetési támogatásáról is, amely később az egyházakéhoz hasonlóan költségvetési normatív előirányzattá vált.

A nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztását előkészítő Ideiglenes bizottság 1992. október 13. és 1994. június 27. között működött. E bizottságot az Országgyűlés a mindenkori költségvetési törvényben előirányzott, a társadalmi szervezetek támogatására szolgáló keret elosztására hozta létre. A bizottság paritásos alapon működött. 1994-től a bizottság állandó bizottság lett, melynek 6, alapvetően a civil szervezetek szakmai típusaihoz, csoportjaihoz igazodó albizottsága volt. 2002-ben e bizottság tett javaslatot a hajléktalan emberek ellátását végző közhasznú szervezetek működési támogatásának elosztására is. 2006-ban a Társadalmi szervezetek bizottsága beolvadt az Emberi jogi bizottságba, a pénzosztó feladata pedig már a megelőző parlamenti ciklusban átkerült a Nemzeti Civil Alapprogramhoz, mely különböző minisztériumok felügyelete alatt állt (MEH, ICSSZEM, jelenleg Szociális és Munkaügyi Minisztérium). Pályázataik a www.nca.hu honlapon olvashatóak. Egyfajta pozitív diszkriminációként egyedül a kisebbségi civil szervezetek támogatása maradt meg országgyűlési hatáskörben. Jelenleg a civil szervezetek, - beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezeteket is-, az NCA-hoz is pályázhatnak. A Társadalmi szervezetek bizottságának működése idején kizárták a kettős támogatást, a kisebbségi civil szervezetek csak az Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsághoz nyújthattak be pályázatot.

Az Emberi jogi bizottság „pénzelosztó”, döntés-előkészítő tevékenysége folyamatosan fejlődött, és jutott el a mostani, jól bevált rendszerig. Az első parlamenti ciklusban az előkészítésben még sokkal nagyobb szerepe volt a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalnak. A pályázatok a Hivatalhoz érkeztek, és ott történt az előzetes feldolgozás, értékelés, és a javaslatkészítés is. Ez persze fontos kérdéseket vetett fel, és vitát eredményezett arról, hogy kormányzati, vagy parlamenti feladat-e a civil, illetve kisebbségi szervezetek támogatása.

A pályázók számának növekedésével az adminisztrációs terhek is nőttek, és mind nehezebbé vált a pályázatok feldolgozása. Nagyságrendileg érzékelteti a megnövekedett feladatot, hogy 1990-ben még csak 4 kisebbség között kellett elosztani 65,96 millió forintot, 2009-ben összesen 601, 13 kisebbséghez tartozó szervezet nyújtott be pályázatot 110 millió forintra.  Az első időszakban gyakorlatilag kicsúszott a bizottság kezéből a teljes döntés-előkészítés, csak a felelősségvállalás, és ellenőrzés hárult a bizottságra.

Kezdettől nehézséget okozott, hogy hogyan szerezzenek tudomást az érintett szervezetek a támogatási lehetőségről. 1991-ben a bizottság még összehívta a legnagyobb kisebbséghez tartozó roma szervezetek vezetőit, hogy maguk között tegyenek javaslatot a megítélt 81 millió forint felosztására. 1992-ben a bizottság már egy 12 pontos körlevelet küldött ki az általa ismert szervezeteknek és gyakorlatilag ekkor került bevezetésre a pályázati rendszer. Az első ciklus végén a bizottság valamennyi feladatot elvont a Hivataltól, mivel különösen sok kritika érte az általuk kidolgozott, bonyolult, többparaméteres „degresszíve növekvő” pontrendszert, amely a konkrét összegszerű támogatás alapjává vált. Ezáltal a bizottság a teljes folyamat „ura”, és egyben felelőse lett. 1995-ben a képviselők döntésének megkönnyítése érdekében bevezetésre került a számítógépes adatfeldolgozás, melynek eredményeképpen a teljes pályázati anyag (az adatlap és a mellékletek) feldolgozásra kerül.

A bizottságnak évről évre egyre bonyolultabb pályázati kiírásokat kellett tennie, részben a visszaélések kiszűrése, részben a változó törvények, illetve megszigorítások miatt. Idén az eddigi alapdokumentumok (bírósági bejegyzés, bankszámlaszerződés, tevékenység leírás, elszámolási nyilatkozatok és APEH, valamint TB igazolások) mellett a közpénzekről szóló törvény előírása alapján a bizottságnak összeférhetetlenségi, illetve közzétételi nyilatkozatot is be kellett kérnie. A pályázati kiírás az éves költségvetési törvények elfogadását követően a Magyar Közlönyben, illetve a Hivatalos Értesítőben, a kisebbségi lapokban, és újabban az Interneten, a bizottság honlapján is megjelenik.

A bizottság minden évben egy munkacsoportot hoz létre, amelyik összegszerű érdemi döntés-előkészítő javaslatot tesz a bizottságnak. E munkacsoportban valamennyi frakció képviselteti magát, illetve a bizottság 3 roma tagja közül egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselő is. A parlamenti konszenzus érdekében a munkacsoport tagjai előzetesen egyeztetnek a frakciókkal. A bizottság kikéri az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeinek, és a MEH Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztálya nemzetiségi referenseinek véleményét is javaslata elkészítésekor.

A bizottság ellenőrzi a pályázatok adatait, megkeresi a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért, és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány vezetőit, adjanak tájékoztatást arról, hogy valóban elszámoltak-e a szervezetek a támogatással. A Bizottság minden évben kizárja a támogatásból azokat a szervezeteket, amelyeknek köztartozásuk van, vagy nem a valóságnak megfelelő adatokat közölnek, illetve nem számolnak el az országgyűlési, illetve a minisztériumi, közalapítványi támogatásokkal, vagy nem tettek összeférhetetlenségi nyilatkozatot.

A bizottság javaslatát az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága is megtárgyalja. A pályázatokról a végső döntést az Országgyűlés hozza meg.

A bizottság a döntést követően a Magyar Államkincstártól kéri a határozat végrehajtását. A kiutalást a Magyar Államkincstár végzi, a pénzfelhasználás ellenőrzése az Állami Számvevőszék feladata.

A bizottság minden pályázót értesít az Országgyűlés határozatáról. Az eredménytelenül pályázók is írásban kapnak tájékoztatást.